“a PISA-feladatok nagyon érdekesek, látványosak, de elég távol esnek attól a klasszikus műveltségideáltól, amely a magyar közoktatás rendszerét hagyományosan jellemzi. Ezért az abszolutizálásuk hiba volna. A magyar oktatási rendszer sosem lesz olyan, de nem is kell, hogy olyan legyen, mint, mondjuk, néhány tengerentúli országé, amely ebben a versenyben látványos eredményt ért el. Ha ezen országok elküldenék a tanítványaikat egy nagy európai múzeumba, ahol művészettörténeti, történelmi, irodalmi, bibliai vonatkozású ismeretekre van szükség, akkor egy ilyen versenyt a magyar diákok nyernének meg magasabb általános műveltségüknek köszönhetően. Szerintem tehát nem kell, hogy a magyar köznevelés rendszerének az legyen a célja, hogy a magyar diákok a csak kompetenciákat mérő versenyen éllovasok legyenek, mert ez nem következik a mi értékeinkből. Ám az erős középmezőnyhöz tartozás elérendő cél kell hogy legyen.”
Hoffmann Rózsa
az Emberi Erőforrások Minisztériuma egykori oktatási államtitkárként ( 2010-2014)
2016. december 13-án
az ATV-nek adott interjúban
netfizika vélemény:
A PISA-vizsgálatoknak pont az a lényege, hogy az életben eltájékozódáshoz, "beváláshoz" nagy jelentőséggel bíró alapvető kompetenciákat vizsgálja. Nem pedig az olyan ködös dolgokat, mint a "hagyományos" és "klasszikus műveltségideál", melyek hallatán persze átszellemülten elalélhatunk, hogy "igen!..., ez a lényeg!..., igazából ezek vagyunk mi, ezt kell megőriznünk őseinkből, tűzön-vízen át", és máris könnyedén legyinthetünk bármilyen lesújtó PISA-eredményre. Ugyan valóban fontos a humán műveltéség is (sőt a boldogsághoz, a lelki békéhez egyenesen létszükséglet; a felnőtt élet nagy válságai idején igencsak jól jön), de ettől még nagy baj, ha a diákjaink híján vannak az alapvető kompeteniáknak, például nem tudnak értelmezni egy szöveget, egy ábrát, egy menetrendet vagy egy grafikont. De hát - Hofi Géza szavaival élve - "a hollét határozza meg a tudatot". Hoffmann Rózsa a miniszteri bársonyszék előtt közvetlenül ugyan iskolaigazgató volt, tehát friss elmékei voltak a kivéreztetett magyar közoktatásban való vergődésről, de ő inkább hamar beleszokott az új szerepébe, hogy minden nap, kiszállva a szolgálati Audiból, kitartóan tegye a dolgát, vagyis egykori MSzMP-tagként továbbra is szajkózza azt, amit a kommunizmusban is ismételgetett a párttársaival, hogy a nyugat rothad, a szakadék szélén táncol, de minálunk jó ám a kormányzás. A bársonyszékbe süppedve gyorsan elfeljetette az oktatásrendszer problémáit. Márpedig amely problémáknak még a létezését is tagadjuk, azokat biztos, hogy nem fogjuk megoldani.