Az origo nevű, a Fidesz-KDNP kormányhoz közeli propagandaorgánum egy cikke 2019. őszén Karácsony Gergely ellenzéki főpolgármester-jelölttel kapcsolatban próbálta mindenáron kihozni, hogy "még plakátot készíteni is alkalmatlan":
"Jól látszik: lyuk tátong a szeme mellett a bekarikázott részen a plakátokon."
A ripost nevű, másik kormányközeli propagandakiadvány már több ékesszólással tálalta ugyanezt:
"... a szemüvege sarkát érdemes figyelni, a zöld és sárga háttér egy darabja valahogy „beépült” a főpolgármester-jelölt arcába."
Aztán a szintén kormányzati holdudvarba tartozó TV2 csatorna "Tények" című műsora is ráugrott erre a (fekete lyukaknál is izgalmasabb) lyuktémára; de ők nem kockáztatták meg, hogy egy bonyolult fogalmazás miatt esetleg nem megy át az üzenet a célközönségnek, ezért egyszerűbbre fogták:
"... főpolgármester-jelölt feje lyukas..."
Mi ez az egész? Ehhez talán elő kell vennünk az iskolai fizika tudásunkat a lencsékről? Még erre sincs szükség, hiszen már Arisztotelész megtanított minket a megfigyelés jelentőségére. Bárki megfigyelheti a hétköznapi életben, hogy egy rövidlátó emberen a szemüveg "összehúzza, lekicsinyíti a lencse mögötti világot", emiatt "beljebb húzza" a fej oldalsó szélét (így az arc vonalát is), valamint a fej melletti dolgokat (például fent a háttérben lévő sárga illetve zöld felületet). Szóval bármiféle képszerkesztési manipuláció vagy "hibázás" nélkül is mindig ez a látvány alakul ki egy mínuszos szemüvegű ember portréján. Ahogy az Interscellar (Csillagok között) című mozifilm női főszereplőjének (Anne Hathaway) arcképén is megfigyelhetjük ezt:
Vagy az öregebbek kedvéért: Woody Allen mínuszos szemüvegében még a mellette álló (örökbefogadott gyermekébő feleséggé átlényegült) hölgy fél arca is "megjelenik":
Egyébként a jelenség fizikája annyi, hogy a "mínuszos" szemüvegek szórólencsék, ezért bármekkora tárgytávolság esetén kicsinyített látszólagos képet adnak. Ennek eredményeképp a szórólencse helyét szemlélve a látóterünkbe több minden kerül bele, mintha nem lenne ott a szórólencse; tehát mintha megnövelné a mögötte lévő tárgytérben a látószögünket.
A "cikk" írója most retteghet, hogy lebuktatta önmagát, ugyanis ezek szerint mostanáig (sok éven át!) nem figyelte elég lelkesen és/vagy elég áhitattal a kormánytagok protréit, amiken ugyanez az effektus (mínuszos szemüvegűek esetében) mindig létrejön, az optika törvényeinek megfelelően:
Vagy pedig most abból, hogy "a háttér egy darabja beépül az arcába", könnyen elkezdhet gyanakodni, hogy Szijjártó Péterbe beépült a háttérhatalom (egy Soros-hadosztály, vagy a Moszad).
Így legalább érthetővé vált, hogy miért kellett nemrégiben nyugtatgatni a jobboldali médiabirodalom munkásait, hogy náluk van a "morális fölény". Ha ugyanis a gépezet humánerőforrása egyszerre híján van
- az általános iskolai szintű tudásnak
- a megfigyelés képességének
- az alapvető újságírói hozzáállásnak (miszerint egy értesülés valóságtartalmát - a leközlés előtt - ellenőrizni kell, illetve szakértők segítségével ellenőriztatni kell, hogy csak megalapozott állítások kerüljenek közlésre)
akkor igencsak szükség van valami "érdemre", amivel vállon lehet veregetni, meg lehet nyugtatni az állományt. Erre jó a megfoghatatlan, vakhiten alapuló "morális fölény" életérzés. Ezt ugyanis a fizika tankönyvek alapján nem lehet elvenni tőlük.
Az origo eredeti "leleplező cikk"-ének lementett változata itt tekinthető meg, a riposté pedig itt.