Sokszor kifejezett cél, hogy az ütközés során minél inkább maradandó deformációkká alakuljon a kezdeti mozgási energia. Például amikor egy tűzfegyver lövedéke behatol az ellenségbe, olyankor azt szeretnénk, hogy ott minél több kárt okozzon, ne pedig minél inkább megőrizze az energiáját és úgy (dolgavégezetlenül) távozzon. Ezért az olyan lövedékek esetén, melyeknek nem kell páncélzatot, golyóálló mellényt átütniük, azokat úgy alkítják ki, hogy minél rövidebb úton minél nagyobb energiát adjanak le a közegellenállás (mint disszipatív erő)
\[W=F\cdot s_{\parallel}\]
munkavégzése révén. Ehhez az \(F\) közegellenállási erőnek nagynak kell lennie, ahhoz pedig jó, ha megnő a keresztmetszete. Ez a nagy sűrűsége miatt alkalmazott puha ólomlövedédkek esetében magától bekövetezik, hiszen a közegelllenállás közvetlenül a lövedélk elejét lassítja, a lövedék hátulja viszont a nagy sebessége miatt erősen "nyomul előre". Emiatt a lövedék eleje "két tűz közé kerül", ahonnan csak oldalirányba tud kimenekülni, vagyis oldalirányba kipréselődik az anyaga, ezt hívják gombásodásnak:
Sokszor direkt olyanra alakítják ki a lövedéket, hogy az a testszövetben haladás során szétnyíljon. Ennek másik oka ("előnye") az, hogy minél több belső vérzést okozzon, ezzel gyorsan harcképtelenné tegye az ellenséges élőerőt.
Az ember szereti önmagát erkölcsi magasságba pozicionálni, még olyankor is, amikor épp valami erkölcstelen dolgot tesznek. Ennek szép példája, hogy a vadászok úgy érzik, mindent megtesznek a lelőtt vadállat szenvedésének csökkentésére, hiszen szétnyíló lövedéket használnak, ami az erős vérzés révén lerövidíti a haláltusát. Odafigyelnek az állat igényeire, szinte már jót tesznek vele, ezért népszerű hobbi a vadászat az önmmagukat a keresztény értékek védelmezőinek tituláló politikusok között.
