"Az, aki engedi a gyerekét egy kicsit liberális felfogásban élni, vagy ilyen iskolába küldi, egészen biztos, hogy a kábítószer- és a szexmaffia áldozatává fogja tenni a gyereket, és abból már nem fogja tudni visszahozni."
Schobert Norbert
netfizika vélemény:
Mindez tényszerűen nem igaz, hiszen konzervatív családban nevelkedő gyerekek is nem ritkán belecsúsznak drogfogyasztásba, és a liberális iskolák diákjai sem "egészen biztos, hogy a kábítószer- és a szexmaffia áldozatává" válnak. Egyébként a liberális nevelésben - a világra való nyitottság hangsúlyozása mellett - fontos cél az önálló, kritikus gondolkodás kialakítása is, ami pont, hogy csökkenti annak esélyét, hogy a gyereket elcsábítsák, elkábítsák egy olyan dologgal, ami ugyan rövid távon csalogató, viszont hosszú távon egyértelműen romboló, leépítő hatású, amilyenek a drogok.
De hát az efféle tényeknek vajmi kevés jelentősége van, hiszen a legtöbb ember nem racionális gondolatok által vezérelt, hanem az érzelmei, indulatai által vezérelt ösztönlény, akit semennyire se izgat a valóság. Például hogy mit is takar valójában a liberális nevelés, vagy hogy milyen családok gyermekei milyen eséllyel végzik így vagy úgy. A nevelési stratégiák fáradságos analízisénél sokkal egyszerűbb és tetszetősebb dolog gyorsan, hevesen védelmére kelni a csemetéknek, mondván: nehogy maffiák áldozatává váljanak gyermekeink. Önmagában egy efféle megnyilvánulástól mindjárt erkölcsi magaslatban érezheti magát, aki mondja. Aztán hogy mennyi igazság van mögötte, az úgyse számít, mivel szinte mindenki úgyis a már meglévő, a fejében élő előzetes hiedelmei, elköteleződései alapján viszonyul a hallottakhoz. Schobert Norbi 1 milliós facebook követőtábora még azután is folyamatosan duzzadt, hogy 2017 elején olyan dologban mondta meg a tutit, amiben finoman szólva hiányosak az alapismeretei is:
Vegyjele ugyanis sem a cukornak, sem a kokainnak nincs, mert az csak kémiai elemeknek van, például a hidrogén vegyjele a \(\mathrm{H}\) betű. A \(\mathrm{C_{17}H_{21}NO_4}\) a kokainnak nem a vegyjele, hanem az összegképlete. De ami ennél is lényegesebb: ha két vegyületnek hasonló az összegképlete, abból egyáltalán nem következik, hogy a tulajdonságaik hasonlóak lennének. Például a grafit sötétszürke, puha és jó elektromos vezető, míg a gyámánt átlátszó, igen kemény és elektromosan szigetelő, pedig mindkettő csupa szénatomokból áll, úgyhogy az összegképletük azonos. Vagy a víz \(\mathrm{H_2O}\) összegképlete alig különbözik a hidrogén-peroxid \(\mathrm{H_2O_2}\) összegképletétől, mégis, az egyik az élet alapja, a másik pedig egy erős oxidálószer, ami elpusztítja a mikroorganizmusokat.
Ugyanakkor annyiban igaza van a fitneszgurunak, hogy az ételek magas cukortartalma valóban olyan hatást okoz, hogy a vércukorszint felugrása után annak lezuhanásakor újra és újra ránk tör egy erős éhség, vagyis tényleg egyfajta "evésfüggőséget", pontosabban szénhidrátevés-függőséget alakít ki, mivel hogy alacsony szénhidráttartalmú ételekkel nem lehet az "igazi" jóllakottságérzésig eljutni. De mindez nem a cukornak a kokainhoz hasonló összegképlete miatt van, hanem a vércukorszintre, inzulinszintre gyakorlolt hatásától. Norbitól érdemes eltanulni, hogy milyen édes, de alattomos veszélyforrás a túlzott cukorfogyasztás, és általában a túl sok szénhidrátfogyasztás, de ha kémiai ismeretek szeretnénk elsajátítani, ahhoz keressünk hozzáértőbb személyt.
Norbi munkásságát leginkább kommunikációs szempontból érdemes tanulmányozni. Közérthető nyelven képes ugyanis rávilágítani valós (és sokszor ki nem beszélt, kínos) problémákra úgy, hogy bár a hallgatósága egyik része vérig sértődik, a másik fele viszont szembenéz vele, sőt, van, aki először harsányan elítéli, majd a magányában elgondolkozik rajta. Néhány emlékezetes aranyköpése: "amikor a kisgyerekes anyuka döngő léptekkel közelít a hálószobához", "csimpánzcsöcs", "nem a férfi kezdődik 100 kilónál, hanem a vágódisznó", vagy "láttál a Gulag-on vagy Auschwitz-ban elhízottat?". Ezek elég könnyen támadhatók félmondatok, pláne szövegkörnyezetükből kiragadva, ugyanakkor tanulsággal is tudnak szolgálni, de persze csak ha van valakiben nyitottság, hogy meghallja a megfontolandó üzenetet. A média pedig azt kapja fel, amire az emberek harapnak: ha a Norbi nem ilyen "felháborítóan, sértően" fogalmazna, akkor ("érdeklődés hiányában") csupán töredék annyi emberhez jutott volna el a mondanivalója.