A Merkúr az ókor óta számon tartott, szabad szemmel látható bolygó. Ő kering legközelebb a Naphoz, kb. fele-harmada távolságban, mint a Föld. Az ingadozó távolsága mutatja, hogy neki már némileg megnyúlt ellipszispályája van (míg a Földnek és Vénusznak a pályája szinte kör). Az alábbi ábra a naprendszerbeli belső bolygók pályáit ábrázolja, belülről kifelé: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars:
Ezek alapján a Merkúr a Földről nézve mindig a Naphoz közeli irányba látható, legfeljebb \(28{}^\circ\) szögtávolságra. Csak olyankor figyelhető meg, amikor a Naptól nagyobb szögben van eltávolodva, olyankor is maximum egy óra hosszán át:
- napnyugta után (az éjszaka elején)
- napkelte előtt (az éjszaka végén)
Régen ezeket két külön égitestnek tartották, mígnem Pitagorasz rájött, hogy a kettő ugyanaz a bolygó.
A bolygó sugara kb. harmada a Földének, tömege kb. a 20-adrésze, így a felszíni gravitációja csak kb. harmada a földinek. Emiatt (és mert a közelsége miatt erős napsugárzás éri) nem képes megtartani maga körül a repkedő gázmolekulákat, így nincs légköre.
A Naptól mért harmad-fele akkora távolsága miatt a Merkúrt érő napsugárzás intenzitása 4-9-szer nagyobb, mint a Földet érő. Emiatt a napsütötte oldala \(\approx 430\ \mathrm{^\circ C}\) hőmérsékletre is felforrósodik. Az árnyékos oldalán viszont akár \(\mathrm{-180\ ^\circ C}\) hideg is lehet, mert légkör hiányában semmi nem nyeli el a felszín által kibocsátott infravörös hősugárzást (ahogyan azt a Földön az "üvegházhatású" gázok megteszik), ezért a hosszú éjszakáin erősen lehűl (ugyanis két delelés között kb. fél földi év telik el, vagyis egy merkúri nappal kb. 3 földi hónapig tart, amit 3 földi hónapig tartó éjszaka követ).
Légkör hiányában a kisebb kozmikus eredetű, becsapódó tárgyak nem égnek el a légkörben, így minden aszteroida "sebeket ejt" a felszínén, továbbá a szelek sem tudják elsimítani a becsapódások nyomait, ezért a felszíne a Holdéhoz hasonlóan kráterekkel erősen tarkított:
Amikor a Merkúr és a Föld a Nappal egy egyenes mentén helyezkedik el, méghozzá a Nap azonos oldalán (amit együttállásnak hívunk):
olyankor a Földről nézve a Merkúr átvonul a Nap előtt. Mivel a Napnál közel 300-szor kisebb átmérőjű, ezért csak egy kicsi sötét pöttynek látszik:
Ha egymásra fényképezzük a folyamat több pillanatát, akkor ilyen képet kapunk:
Mivel a Naphoz közel kering, ezért egy Földről küldött szondának óriási fékezési manőverek révén lehet csak keringési pályára állnia a Merkúr körül, ilyen 2011-ben történt először (Messenger-szonda). A felszínére még soha nem szállt le ember alkotta szerkezet.