A ptolemaioszi rendszer abból indult ki, hogy a Föld a világmindenség középpontja, és ekörül a (tökéletes) égi szférákban csak tökéletes mozgások fordulhatnak elő, azaz csak körpályák jöhetnek szóba (és a körpályán is lehetőleg egyenletesen kell haladni). Csakhogy a bolygók az állócsillagokhoz képest bonyolult látszólagos mozgásokat végeznek, ezért egyetlen, Föld körüli egyenletes körmozgás semmiképp sem elég, hanem szükség van arra, hogy több körmozgásból rakjuk össze a bolygók mozgását, hogy a megfigyelt égi pálya létrejöjjön. A bolygómozgás "építőkockái" a következők:
- excenter
- deferens-epiciklus
- ekváns
melyekből sokféle, egyre bonyolultabb mozgás összerakható. Nézzük ezeket az elemi mozgásokat részletesen!
Excenter
Szó szerint "külső középpont"-ot jelent, vagyis egy olyan körmozgást, melynél a kör középpontja nem ott található, ahol "kellene lennie" a tökéletesség, egyszerűség jegyében. Például egy bolygó körpályán mozog, de a körpályája középpontjábannem az van, ami "kézenfekvő" lenne, hogy ott található a Föld: