A Nike sportszeróriás 2016-ban jött ki a Nike Vaporfly nevű futócipővel, amihez eleinte csak híres sportolók juthattak hozzá, de később már bárki számára megvásárolhatóvá vált. Vették is, mint a cukrot, mivel Eliud Kipchoge kenyai klasszisnak 2019-ben - a világon elsőként - ilyen cipőben sikerült 2 órán belül lefutnia a maratont (bár ez nemhivatalos rekord).
A cipő lényege, hogy a talpában rugalmas karbonlemez (szénszálas anyagból készült lemez) található, mely a földre érkezéskor (a “becsapódáskor”) elhajlik, deformálódik, nem sokkal később pedig, a sportoló továbblépésekor rugalmasan visszaalakulva eredeti formájára, kissé meglöki a lábát. Vagyis a deformáció révén átmenetileg energiát tárol, amit (hamarosan) visszaszolgáltat a futónak. Ezzel szemben egy egyszerű cipőben futásnál a futó testrészeinek (rendezett) mozgási energiája a becsapódáskor disszipálódik, azaz az atomok rendezetlen hőmözgását fogja megnövelni (vagy hétköznapi kifejezéssel élve "elvész", ami fizikai szempontból ugyan félrevezető, hisz energia nem veszik el, de emberi szempontból lényegretörő, hiszen a futó számára tényleg elveszik).
A dolog olyannyira működött, hogy 2019-ben a hat legnagyobb maratonverseny dobogósainak közel 90%-a ilyen cipőben futott. Az egész atlétikát már évtizedek óta beárnyékolják a doppingbotrányok, most pedig sokan jogosulatlan előnynek tartják ezt a "gépi rásegítést", melyet úgy fognak fel, hogy a futás ezzel technikai sporttá kezd el alakulni. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF, International Association of Athletics Federations) 2020. elején lezárta a cipő vizsgálatát, és úgy döntött, hogy a cipő nem sérti a szabályokat. Ennek kapcsán megkérdezték a Nike-t is, amire meghökkentő választ adtak:
“We respect the IAAF and the spirit of their rules, and we do not create any running shoes that return more energy than the runner expends.”
"Tiszteljük az IAAF-et és a szabályaik szellemiségét, és kijelentjük, hogy mi nem készítünk egyetlen olyan cipőt sem, amelyik több energiát ad vissza, mint amennyit a futó beleadott."
Elsőre felkaphatjuk a fejünket:
- Hogyan is adhatna többet, mint amennyit kapott, hogyha van energiamegmaradás??
De nem véletlenül szerepel a mondatban a kitétel, hogy "mint amennyit a futó beleadtott". Vajon lehetne olyan, hogy a cipő több energiát ad, mint amennyit a futótól kap? Igen: ha be lenne építve a talpába egy pici energiatároló-energiaátalakító eszköz (például akkumulátor), akkor annak energiáját felhasználva például a rugalmas lemez a visszaalakulás során nagyobbat “lökhetne" a futón (több energiát adhatna neki), mint amennyit a futótól átvett.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a Nike nyilatkozata nem más, mint a helyzet olyan fényben feltüntetése, ami épp nekik kedvező (egyszóval manipuláció), hiszen a kerékpárra is igaz, hogy nem ad több energiát a sportolónak, mint amennyiit kap tőle, mégsem tartaná senki korrekt dolognak, ha a maratonfutók között valaki biciklit használva versenybe szállhatna. De hát a civilizált világ a manipulációról szól, és nem az olyan filozofikus kérdések mozgatják, mint hogy hol a határ az önerőből futás és a gépi rásegítés (technikai sport) között, hanem sokkal inkább az emberek sikeréhsége és a fogyasztásközpontú világ elsődleges sikermérője, a pénz.
De ha már jogászkodó precizitással rágcsáljuk a világcég nyilatkozatát, ami ugye csak a Nike futócipőkről beszél, abból akár arra is következtethetünk, hogy esetleg a cég kosárladbacipői már több energiát adnak vissza...
Frissítés:
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség 2020. április 30-ától hatályos új szabályai szerint az utcai futócipők talpa nem lehet 4 centimétermél vastagabb, tilos egynél több merevítőt tartalmaznia, és legalább 4 hónapja kereskedelmi forgalomban kell lennie (azaz a riválisok számára is elérhető legyen). 2021 szeptemberében a Bécsben megrendezett maratonon a célba érkezését követően fél órával megfosztottták a győztest az aranyérmétől, mert az előzetesen leadott nyilatkozatában szereplőtől eltérő futócipőben versenyzett, aminek talpa 5 cm vastag volt, így végül a másodikként beérkezett lett a győztes.