Régen a hagyományos (volfrám szálas) izzókból gyártottak \(500\ \mathrm{W}\), sőt még \(1000\ \mathrm{W}\) teljesítményűt is. Mivel a volfrámszálas izzók a felvett energia \(\approx 95\%\)-át hővé alakították (csupán \(\approx 5\%\)-nyi látható fény produkáltak), az ilyen nagy teljesítményű izzókat a jelentős hőfejlődésük miatt nagyobb méretűre kellett készíteni, mint a háztartásokban használt \(60\ \mathrm{W}\)-os vagy \(100\ \mathrm{W}\)-os izzókat. Egy korábbi feladatban már kiszámoltuk, hogy milyen paraméterekkel rendelkező ohmikus ("előtét") ellenállás sorba kötésével lehet elérni, hogy a \(220\ \mathrm{V}\)-os izzó a jelenlegi \(230\ \mathrm{V}\)-os elektromos hálózatra kapcsolva pont akkora feszültséget kapjon, amire tervezték.
a) Az ohmikus előtétellenállás hátránya egyrészt az, hogy rajta jelentős hőfejlődés történik, márpedig az ellenálláson fejlődő Joule-hő energiapazarlás, másrészt az eredményül kapott kicsi, \(2,2\ \mathrm{\Omega}\) ellenállásból ennyire nagy, \(45\ \mathrm{W}\) teljesítményű példány nehezen beszerezhető. Milyen paraméterekkel rendelkező kondenzátorral lehetne elérni, hogy a mostani hálózatot használva az izzóra a neki smegfelelő feszültség jusson?
\(C=215,4\ \mathrm{\mu F}\)