Egy fiatal pár az űrben köt házasságot. Azonban a boldogító igen kimondásakor épp úgy lebegnek mozdulatlanul egymás mellett, hogy nem érik el egymást.
a) Mit tegyenek, hogy elérjék egymást, ha az űrhajón kívül vannak, a Földtől távol, már nagyon durva vákuumban, és a szkafanderükben kifogyott a rakétahajtás üzemanyaga?
Pár lehetőség:
- keresnek egy kisebb tárgyat a felszerelésükön, amitől megszabadaulhatnak (mondjuk egy karabíner), és jó erősen elhajítják a párjukkal ellentétes irányba
- várnak, míg a köztük lévő (gyenge) gravitációs vonzás egymás felé húzzak őket (erről egy külön feladat itt található)
b) Mit tegyenek, hogy elérjék egymást, ha az űrhajón belül vannak (ahol van belélegezhető levegő), és nemcsak egymáshoz képest, hanem a falakhoz képest is nyugalomban vannak, és a falakat sem érik el?
Pár lehetőség:
- egyikük levesz egy ruhát, cipőt (vagy bármilyen felszerelést), és eldobja magától, a párjával ellentétes irányba
- kezükkel-lábukkal olyan mozdulatokat végeznek, mint mellúszáskor (amikor is folyamatosan a vízben vannak a végtagjai, hiszen az űrállomás levegőjéből nem tudják "visszafelé" fázisban kiemelni a kezüket, ahogy gyorsúszásnál szokás), csak most víz helyett az űrhajó levegőjét tolják el, ami ugyan jóval kisebb reakcióerővel "tol vissza", mint a sokkal nagyobb sűrűségű víz, de egyértelműen nem nullával.
- belélegzéskor a párjuk felőli irányból szívják be a levegőt, kilélegzéskor pedig azzal ellentétes irányba fújják ki
- várnak, míg a köztük lévő (gyenge) gravitációs vonzás egymás felé húzzak őket
- egyikük a párjával ellentétes irányban köp, hány, kifújja az orrát vagy pisil esetleg kakil
(lám, az élet ilyen fordulatos: még olyan is van, amikor jól jöhet egy - általában kellemetlen - hasmenés, hígfosás)